A visszérbetegség előfordulása
A vénás betegségek a magyar lakosságnak csaknem 20%-át érintik. A nőket jobban sújtják a panaszok, különösen a már szült, 30-40-évesnél idősebb korosztályt. Az elhanyagolt visszérbetegség a lakosság 0,5-1 százalékánál már a szociális körülményeket is befolyásoló rokkantsághoz, munkaképtelenséghez vezet.
A krónikus vénás betegség miatt honfitársainknak 6-8 %-a szorul(na) kezelésre. Az enyhe kezdeti panaszokat sokan nem veszik figyelembe. A kis lilás dudorokat a lábszáron inkább kozmetikai hibának tekintik.
Idősebb korban aztán komolyra fordul a helyzet. A statisztikák az életkorral előrehaladva egyre nagyobb arányban jelzik a probléma jelenlétét. Már a 29 év alattiak közül is 6%-nak saját tapasztalatból kell szembesülnie a visszérbetegségekkel. A 60-69 éves korosztályt elérve az érintettek száma 25%-ra kúszik föl.
Az összes beteg között több mint kétszer annyi nő van, mint férfi.
A visszérbetegség előfordulásáról itt olvashat bővebben.
A visszérbetegség okai
A kezdődő betegségnek eleinte csak annyi jele van, hogy este hazaérve jól esik lerúgni a cipőt a beledagadt lábról. Egy-egy fárasztó nap után a boka kicsit megvastagszik, a bőr viszket, a láb kissé fájdalmas. Azután mindez egyre erősebben jelentkezik, és a dagadás nem csak estére lesz zavaró, illetve már minimális megterhelés is előhozza. Később az éjszakai izomgörcsök, a bőr vöröses-barnás elszíneződése, a bőr hámlása, nedvezése sem marad el. A vénák egyre erőteljesebben látszanak a bőrön át is kisebb-nagyobb lila dudorok formájában.
Mindez akkor alakulhat ki, ha a vénás érrendszer és a nyirokérrendszer nem tudja elszállítani a szövetekből az elhasznált vért, illetve a szövet közötti térből a nagy molekulájú, mérgező anyagcseretermékeket.
Az egészséges vénák akkor tudják megfelelően elszállítani a vért a szív felé, ha faluk ép és rugalmas, a vénabillentyűk meg tudják akadályozni a vér visszafelé áramlását, és az ereket körülvevő izmok izompumpája – ezért olyan fontos a mozgás! – is a megfelelő irányba nyomja a bennük lévő folyadékot. Természetesen ehhez a szív szívóereje, a vénafal megfelelő állapota is szükséges. Mindebből látható, hogy mindenféle keringési rendellenesség, a vénafal sérülése vagy a vénabillentyűk gyengesége is veszélyeztetheti a megfelelő vénás keringést.
A kórfolyamat a vénabillentyű elégtelen működésével kezdődik, aminek következtében a vénafal károsodik, kitágul. A pangó vér kitágítja a kis ereket, amik így képtelenek lesznek a megfelelő sebességű szállításra. A kis és nagyobb vénák fala meggyengül. A vénákban akár meg is fordulhat a normális áramlás iránya. A szövet közötti térben maradó méreganyagok gyulladásos folyamatokat indítanak el a kapilláris erek szomszédságában. A kontrollálatlan gyulladás nyiroködémával jár, a kötőszövetek felszaporodnak, elhanyagolt állapotban a gyulladás nyomán lábszárfekély is kialakulhat.
A diagnózis a tünetek ismeretében nem nehéz és kifejezetten olcsó. A visszeres, ödémás láb önmagáért beszél, így bár rendelkezésre állnak laboratóriumi és műszeres vizsgálatok, a kór felismerése lényegében ezek híján is egyszerű.
A jellegzetes klinikai tünetek sorát a talp melletti kis erek túlnyomása miatt kialakuló lilás erezettség nyitja meg, ez után kezeletlen lábon mintegy öt év elteltével jelennek meg a tipikus visszeres dudorok, majd a dagadtság, ödémák. A vérpigment elszíneződések megjelenését követik a pangás következtében kialakuló kötőszövet-szaporulat. Az elhanyagolt visszérbetegség mintegy 15-25 év alatt vezet el a lábszárfekélyig, amely már csak drágán és nehezen kezelhető, de addig még nagyon sokat lehet tenni a láb egészségéért, és a súlyos szövődmények teljesen megelőzhetők.